Zűrös felhők úsznak az égen,
A szem csak alant pásztáz mindent,
A vörös ködtől iszaplik az éjben
a Tudatom…
Mindenhol a bűnösök játéka,
a tompa korcsolyák zaja,
a fagyott jég illata,
a fűszeres mocsok zamata,
Nem létem záloga!
Egymást üldözők és öldöklők;
Szembehazudók és árulók;
Szerelmesen másról álmodók;
Értelmi-fertő gyártók,
Pénzt és hatalmat hajhászók!
Körmük véresen kaparja a Falat,
Nyomot az róluk mégsem hagyhat!
mint a kavicsos,
sikító, bosszantó,
egyre csak kopó,
Kréta…
Sikít, vérzik, elkopik…
…majd végül csak Letörlik…
2010. október 15.
