Rejtett bűnömet keresem?
S csak áltatom magam?
Tudom, sehol fel nem lelem?
Mért nincs bűnöm, ha van?
Ön-vétség árnyát rejtem én?
S a Világ csak rohan?
Ködből jött postaküldemény?
Mért nincs bűnöm, ha van??
*
Kódexem vérrel írt lapja
Benzingőzben úszik,
Bűnöm, ha azt belobbantja:
Vérem fűre hullik.
És majd csak mereszti szemét,
Ahogy volt gazdája,
Nem érti mi ez az egész,
Csupa heg a háta.
*
A körforgás nem ér véget,
Hisz miért is érne,
Molyok falják fel a prémet,
Rozsdás lesz az érme…
*
Ön-vétség árnyát rejtem én,
S a Világ csak rohan,
Ködből jött postaküldemény,
Mért nincs bűnöm, ha van..
Miért bújik az igazság
Üvegajtók mögé?!
Miféle bűn ez a gazság,
Mi nem emel fölé?
Hogyan teszi hályogossá
Tiszta szemem tükrét,
Keserűvé a Boldogság
Majdhogy mézíz szörpjét?
Teherré: A Feledésnek
Könnyű, tüzes percét;
A Bizalom erejének
Napsütötte terét?
*
Ám lehet, bűnöm gyermekes,
és együgyű nagyon.
Én csak újra kieresztem,
és játszani hagyom. -
2010. március 20.
A Bűn
2010.03.20. 12:30A bejegyzés trackback címe:
https://a-e-cartwright.blog.hu/api/trackback/id/tr151854375
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.