A Bűn

 2010.03.20. 12:30

 Rejtett bűnömet keresem?
   S csak áltatom magam?
   Tudom, sehol fel nem lelem?
Mért nincs bűnöm, ha van?

   Ön-vétség árnyát rejtem én?
    S a Világ csak rohan?
   Ködből jött postaküldemény?
Mért nincs bűnöm, ha van??

*

   Kódexem vérrel írt lapja
   Benzingőzben úszik,
   Bűnöm, ha azt belobbantja:
Vérem fűre hullik.

   És majd csak mereszti szemét,
   Ahogy volt gazdája,
   Nem érti mi ez az egész,
Csupa heg a háta.

*

A körforgás nem ér véget,
   Hisz miért is érne,
Molyok falják fel a prémet,
   Rozsdás lesz az érme…

*

   Ön-vétség árnyát rejtem én,
   S a Világ csak rohan,
   Ködből jött postaküldemény,
Mért nincs bűnöm, ha van..

Miért bújik az igazság
   Üvegajtók mögé?!
Miféle bűn ez a gazság,
   Mi nem emel fölé?

Hogyan teszi hályogossá
   Tiszta szemem tükrét,
Keserűvé a Boldogság
   Majdhogy mézíz szörpjét?


Teherré: A Feledésnek
   Könnyű, tüzes percét;
A Bizalom erejének
   Napsütötte terét?

*

Ám lehet, bűnöm gyermekes,
   és együgyű nagyon.
Én csak újra kieresztem,
   és játszani hagyom. -

2010. március 20.

A bejegyzés trackback címe:

https://a-e-cartwright.blog.hu/api/trackback/id/tr271854375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása