Halotti beszéd

 2009.12.17. 20:43

Látjátok feleim, szemetekkel, mik vagytok?
Ugyan, dehogy, hisz vakságnak hódoltok.
Halálnak halálával éltek búsan,
De ez nem élet, hisz álmok porba hullnak.

Látjátok feleim, szemetekkel, ki volt ő?
Kinek hamvait rejti eme sírkő?
A sírkő, melyet könnycsepp emelt,
Nagyobb ajándékot semmi sem rejt.
Egy csepp szeretet, béke, és ember…

Látjátok feleim, szemetekkel? Oda lett!
Itt hagyott, meghalt, örökre elment.
Eltávozott, soha nem jön vissza már,
Összeomlott, mint a trójai vár,
Melyet, mint hajót a nyomás,
Összezúzza a fájdalmas támadás,
S a sok értelmetlen, „emberi” elvárás.
Csak a szívekben él már tovább…
Okuljatok mindannyian e példán,
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Megismételhetetlenül… Árván…
A fán sem nő két egyforma levél,
Nem lesz újra ő, ha vissza is tér.

Látjátok feleim, szép lassan meghalt,
Pedig csak emberré válni akart,
De ti azt mondtátok rá, vakarcs.
Néha a saját árnyékától is megijedt,
Csak ha nem látták, dúdolt egy dalt,
Összeszorított fogai közül, a Magányról,
S egy társról, a megváltóról.
Nem félt ő az elmúlástól,
Egyes-egyedül a világtól,
Melyet elfogadni nem tudott,
Hatni rátok nem tudott,
Mindegy mit hangoztatott.
Hisz ki süket, nem hall,
Ki vak, nem lát,
A néma nem beszél, csak fél,
Bevarrja szemét, száját, fülét.

Látjátok feleim, elértétek a célt:
Sikerült kiélezni azt a kést.
Elvágtátok torkát, nem tetszett az igazság,
Leköptétek, mosolygott… Gyávák vagytok, gyávák!
Lassan vérzett, lassan, de végül felfalták
A csöppnyi, örökéhes piócák,
Amik révén terjed a világban a vérrák!

Látjátok feleim, értetek is halt,
Próbálta legyőzni a bennünk élő bajt,
Mi minket már az Éden óta hajt.
Tudta, félsz, mint mindenki: magadtól,
Attól, amit a véredben találsz,
Vagy meglátják, mennyit érsz…
Még egyszer mondom: csak magadtól félsz!

Látjátok feleim, meghalt az ember,
A gondolataiért, azért mert Ember.
Barátért,
Állatért,
Kertjében a legszebb Virágért,
Ki elűzte a Magányt,
S a Földért…
Ő látott, hallott, beszélt…
Boldogtalanul volt boldog,
Nyitott szemel álmodott,
De ha kellett, visszavonult.

Látjátok feleim, Ő ember volt…
Mely fogalom, mára szinte csak holt.

Látjátok feleim, szemetekkel, mik vagyunk?

2009.11.30.
 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://a-e-cartwright.blog.hu/api/trackback/id/tr421605293

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása