Életünk olyan, mint egy hajó a tengeren:
Sodródó lélek a végtelen kékségben,
kétségek között vergődve, s haladva.
Némely csak sodródik, hullámok hordozzák,
irányítja törött hajólapát bohém kísértete,
S a lázadó matrózok vad dühe
rémült Kapitányukkal szemben,
ki teljességgel tehetetlen
S csak Lélekvesztője útját fürkészve
látja meg a horizontot, s vele
a Napkelte csodáját,
De el nem éri Soha!
Távcsövét egyre csak mereszti,
Vágyakozva a végtelent fürkészi,
S csak figyel, imádkozik, mereng, epedve
a szivárvány egyetlen csókjáért…
Mindhiába: segítség nem érkezik.
A Kapitány kabinjába zárkózva
lesz a Lélekvesztő örök rabja…
Hogy átéld a csodát… Több kell…
Legyél Kapitány, Matróz, Kormányos,
Legyél te a térkép, a hajólapát, az árbóc,
Legyél te a vitorla, a hajó légy Te magad!
Legyél az áramlások ura, minden zátonyok atyja,
S maga a tengert bitorló Ős Isten-óceán!
Légy te az őserő, a lélek teremtő hatalma!
Légy te a Kormány, s uralkodj az Élet folyásán…
2011. június 14. 23:49
