I.
Tán csak egy Lény játékai vagyunk,
Mint érintőképernyőn apró kis rabok,
   kik, ha lefutnak a síkról
   nem nyújtanak többé szórakozást.
Urunk egy Kéz, ki tán mit sem sejtve
   irányít, s unatkozva mutogat:
   ki hova menjen, és mit tegyen,
Gázt adjon, vagy pöfékelve fékezzen.
          utáljon
          szeressen
          gyűlöljön
          megbocsásson
Fájdalomban fetrengjen,
Alázkodjon, vagy harcoljon,
Ronccsá amortizálódjon…

II.
Csak egy érintés a képernyőn,
          És eldől minden.
Van menekvés? Nem tudhatjuk…
          Bújj el, ha tudsz, fuss!
Gyerünk, vissza se nézz, csak fuss!

III.
A Sors ujja ránk klikkel megint és megint,
Ha csak egy Lény játékai vagyunk,
Mint érintőképernyőn apró kis rabok…

2010.03.05-08.