Mint az ágyban fekvő Halott,
ki próbálja összesöpörni léte
Hullámvölgyének domboldalában
álló Porából az Emlékezés Szilánkjait… -
Szilánkokat a hullámzó Szinuszgörbe
leltározó összevisszaságából,
míg csak ereje kitart, s Kék szeme
csillogni képes még a Hold fényében is,
éjfekete tintával befecskendezve,
melynek kontaktlencséje hályogként
borítja be a Fájdalom lakomája közben –
Az Éj lüktetése a szív tájékain…
… lakott üregek magányos morajaiban…
… vak rákok, sav-baktériumok, plutónium
zabáló mikrobák…
… az Élet 110 °C-os csodája… És én csak Panaszkodom…
-
2010. április 4-5., éjfél
