Gyökmese 2. rész

 2012.05.24. 00:12

 

A kis négyzetgyök kalandjai 2. rész

Gyök Bertalan megbetegszik

 

Az első részben Gyök Gábor és Bertalan elmentek DNS-ért Komplexiába, hogy megkérjék, irtsa ki a veszedelmes logaritmusfüggvényeket. Ezután mindenki visszatért a saját kis életterébe. Azóta eltelt 3 kvantumév. A Valós Számok Birodalmában, a továbbiakban V.Sz.B., látszólag nyugodtan zajlott az élet.

A trónt III. György Köbgyök birtokolta, és a gyöknép tudta nélkül háborút folytatott a királyságok közös ellensége, a Véreskezű Szinusz, a legnagyobb hatalmú szögfüggvény ellen. A Királyságok Szövetsége a következőkből állt: V.Sz.B.; Komplexia, élén VII. Komplex Lajossal; Rezonancia, élén I. Re’zo Rezsővel; Radondia, élén Aqva’tom Ant’ival és végül, de nem utolsó sorban Nukle’r, élén XII. Lawr Encium-al. E birodalmak híresebbnél híresebb seregei gyűltek össze egymás mellett, baráti szövetségben a Részecske-óceán partján levő Hameghalszittmaradsz-síkon. A Valós Számok Birodalmának seregei, a királyi Derékszög-sereg és az évek óta pihenő Gyök-sereg élükön Gyök Bertalannal, aki hányadosból százezrelékké lépett elő; Komplexia serege a KomplexGyök-sereg, élén DNS-el és RRNS-el, volt. A többi sereg ezekhez képest elhanyagolható haderőt képviselt. Talán még Nukle’r neutronkatonáit érdemes megemlíteni. Igazi, szívós, jól képzett, rettenthetetlen mesterlövészek voltak. Tehát ők álltak szemben a szám- és erőbeli fölényben is levő hatalmas Radián-sereggel. Ezeket még soha sem győzte le senki.

A csata földi időszámítás szerint reggel 8 órakor kezdődött. A radiánok egymás mellé sorakoztak fel 2 m-kozmikushúr (mili-kozmikushúr) hosszan. Az őket megállítani készülő csapatok összetettebb harci alakzatokat vettek fel: rombusz, négyzet, téglalap, háromszög, paralelogramma, hatszög, hétszög, paralelepipedon stb. Az elöl álló derékszögek, és gyökök indultak meg legelőször, utánuk következtek a komplexgyökök. A neutronlövészek lőtávon belül elhelyezkedve tüzelni kezdtek protonpuskáikkal. Amikor a 2 sereg találkozott érdekes dolog történt: a radián-vonal egy körzőnyílásnyit sem hátrált. Nem is sikerült áttörni a frontvonalukat. Mindenkit ütöttek, ahol érték, és egy csapással oltottak ki életeket. A protonlövedékek sem értek semmit, a golyók nagy lángot vetve pattogtak le a páncéljukról. Csak DNS és RRNS tudtak kezdeni valamit magukkal, és a kotangens kardjaikkal, de a szívós radiánokba hamar beletört az ő bicskájuk is. Nem volt mit tenni: az uralkodók visszavonulót fújtak. A seregek maradékai futottak, amerre csak láttak, nem érdekelte már őket semmilyen parancs, miután meghallották a kürtöket. Nagyon nagy volt a szög- és gyökveszteség. Gyök Bertalant egy hirtelenjében összeeszkábált hordágyon vitték a stratégiai sátorba. Most derült csak ki, hogy Szinusz aljas módon bevetette az évezredekig tenyészett és nemesített tollradírjait, amelyek rendelkeztek a fényvisszaverés képességével, így tehát gyakorlatilag láthatatlanok voltak. Az egyik ilyen radír lekapta Bertalan gyökkitevőjét, és szinte a csodával volt határos, hogy ebbe nem halt bele, de közel járt a fekete alagúthoz, amelynek fény van a végén.

Gyök Gábor otthon kertészkedett, a háborúról mit sem tudva, mikor egy futár érkezett aranyatom háton. Hátasáról le sem szállva egy fénypostát dobot oda Gabinak. Majd szó nélkül megfordult, és eltűnt a messzeségben. Gabi nem tudta mire vélni a dolgot, de a levélre nagy betűkkel fel volt írva, hogy: SÜRGŐS. Fel is bontotta, és elolvasta. Tömören összefoglalva ez állt benne: Államtitok, amiről nem beszélhetsz senkinek, különben halál fia vagy: a királyságok háborút folytatnak a Véreskezű Szinusz ellen. A döntő csatát elvesztettük, a komplexiai DNS és RRNS is a súlyos sebesültek közé tartoznak. Gyök Bertalan százezrelék elvesztette kitevőjét, élet s halál között lebeg. Siess gyorsan a fővárosba, Szubatomiába!

Gabi hagyott csapot-papot, felpattant egy ion hátára az istállójában és már száguldott is, mint a szél. Egy egész kis fogadóbizottság várta. Bevezették a Palotába, a sebesültek termébe. Bertalan nagyon ramatyul nézett ki. Patakokban folyt róla a veríték, az arca halál sápadt volt. Az orvosok szerint közel állt a kóma állapotához, de azért még valamennyire magánál volt.
- Gabiii – hörögte elfúló hangon – gyere közelebb. Nincs túl sok időm. A két komplexiai sincs túl jól. Ráadásul nagyon nagy a gyökveszteség, és a Gonosz radián serege alig vesztett pár egységet. Te vagy az utolsó reménységünk. Az Öreg Bölcs, Gyök0, majd eligazít. Számítok rá.. – ekkor elvesztette eszméletét.
- Elnézést, hol találom Gyök0-t?
- Én vagyok az, akit keresel – szólt hozzá egy ősz szakállas, kopasz gyök – Gyere, négyszemközt akarok veled beszélni, mert ezek bizalmas dolgok. – Ezzel elindult nyomában Gabival, és egy titkos folyosóra invitálta. Pár csigalépcső, pár titkos járat és már a Bölcs könyvtárában is voltak. Ott már várt rájuk valaki.
- Fiam, ő itt Komplexiai Lajos. Ő fog téged elkísérni utad…
- Milyen út? – szólt közbe a kis gyök.
- Meg kell keresned a Nagyhatalmú Zebratoll őrzőjét. Rá kell venned, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a tollradírok által megsebesítetteket és erősítse meg seregeinket, különben elvesztünk, és Szinusz leradíroz minket a térképről, szó szerint. Át kell kelnetek a Részecske-óceánon a Függvények szigetére. Ott él a Toll őre. Győzzétek meg, bármi áron! Most pedig menjetek a mi Urunk, Bolyai hírével.

Mindketten elköthettek 1-1 királyi hősokkfehérjét a királyi istállóból. Ezek tudtak a részecskehullámok hátán is úszni, úgy hogy utasuk nem kapott tricíum-mérgezést, amiből az óceán nagyon sokat tartalmazott. Gyors, kacsázáshoz hasonlítható utazás volt. Pár kvantum-perccel az indulás után már a sziget elektronhomokkal borított partját taposhatták. A terület rászolgált a nevére: mindenhol csak függvényeket láttak. TV adóvevőként meredtek ki a földből a 2-od, 3-ad, n-ed fokú parabolák; felhőrétegekként úsztak a levegőben a hiperbolák; hogy az abszolútérték-függvényeket, melyek hegyláncokat képeztek, már ne is említsem. Valamerre el kellet indulni, nem nézelődhettek örökké, pedig volt látnivaló bőven. Láttak egy kis ösvényt a partközeli részecskeerdő gyümölcsfái között, ezen indultak el. Már jó ideje sétáltak, mikor egy összhúzékony fehérjemadár elrikkantotta magát mellettük, és azonnal ott termett a semmiből 10 db radián harcos. Kinézetre ugyanolyanok voltak, mint a Vérengző Szinusz seregében levők, de ezeken törzsi festés volt látható, meg két nagybetű a mellkasukon: ZA. Valamiféle harci halandzsába kezdtek, körbeállták őket, lándzsáikkal feléjük böktek, egészen addig, míg Gyökeink rá nem jöttek, hogy ezek azt akarják, hogy velük menjenek. Mit volt mit tenni, engedelmeskedni kellett. Egy Pascal-háromszöghöz kísérték őket (igen, már megint az a fránya háromszög), aminek a tövénél egy féreglyuk nyílt. Ide terelték be Gabiékat. A járatban teljes sötétség uralkodott. Ahogy beléptek a külvilág fénye is eltűnt, csak 2, enyhén világító szempár mutatta, hogy nem üres a barlang. Pár perc múlva meghatározhatatlan messzeségben tőlük, megszólalt egy öblös, kicsit rekedt, de erőteljes hang.

- NEKTEK KELL SEGÍTSÉG A TOLL ŐRÉTŐL? TI HARCOLTOK AZ ŐSI GONOSZ, A VÉRENGZŐ SZINUSZ NAGYÚR ELLEN?  A TI BARÁTOTOK A HŐSI KÓMÁBAN FEKVŐ GYÖK BERTALAN, AKI KÉSZ LETT VOLNA AZ ÉLETÉT IS ADNI, AZÉRT, HOGY TI ÉLHESSETEK?

- I…igen…Mi vagyunk azok, akik a Nagyhatalmú Zebratoll segítségét kérnénk, alázattal. A barátunk elvesztette a gyökkitevőjét. Csak a hatalmas Toll segíthet neki életben maradni, nekünk meg megnyerni a háborút.
- TUDJÁTOK MEG: ÉN VAGYOK A TOLL ŐRE! – és abban a pillanatban fényesség támadt a barlangban. Az előttük álló alaktól teljesen elállt a lélegzetük. Hátára szíjazva hordozta a Zebratollat. Ő is tele volt törzsi jelekkel, ráadásul az indián törzsfőnökökhöz hasonló tollas fejdíszt viselt. Biztos a fehérjemadár tollaiból készült.
- És segítesz nekünk?
- IGEN, DE, ELŐTTE EL KELL MENNETEK A NEM MESZE FEKVŐ INNENMÉGNEMJÖTTKISENKI NEVŰ BARLANGBA. OTT TALÁLHATÓ AZ ERDŐSI-FORMULA. SZINUSZ IS MEGTUDTA, HOGY ITT VAN ELREJTVE.
- Rendben, de nem tudnál kisbetűvel beszélni, mert így nehéz olvasni a levegőben a füleinkkel a betűidet.
- Óh, ezer bocsánat. Szóval,  ha Szinusz megkaparintja a Formulát, akkor legyőzhetetlen lesz, mivel…
- DE HÁT MÁR ÍGY IS AZ! – kiáltott közbe Gabi.
- Csitt! Ezzel még hatalmasabb lenne. A benne rejlő képletekkel a radiánok kitevőit végtelen fokúvá növelhetné, ami gyakorlatilag halhatatlanná tenné őket. Nektek kell megszerezni, és a Tol erejével elpusztítani! Mielőtt megkérdeznétek: én nem mehetek érte, mert van egy gömbszimmetrikus erőtér, amin egy adott kor felett már nem lehet átlépni. Ti még fiatalok vagytok. Menjetek!

Bolyai, a Teremtő által létrehozott világban, logikátlanul, de szerencséjükre, az Innenmégnemjöttkisenki barlangnak nem volt védelme, csak az erőtér. Bementek és már jöttek is ki az Erdősi-formulával, ami egy pár ezer éves tekercs volt, varázspecséttel lezárva. Visszavitték Zebrás Toll-nak (mert így hívták az Őrt), az megfogta, egy gyémánt oltárra helyezte, és lesújtott a Zebratollal. Az oltárba villám csapott, és a tekercs elporladt. Ekkor valahonnan a közelből egy dobhártyaszaggató, földöntúli bömbölés hallatszott.
- ÁTKOZOTTAK!!! – nézzétek már, ő is nagybetűvel ordít, mégilyet…- MOST FELKONCOLLAK TITEKET! ÉN, I. VÉRESKEZŰ SZINUSZ, MÉG SOSEM VOLTAM ILYEN DÜHÖS – és lecsapott…volna, ha Zebrás Toll nem varázsolt volna védelmi napkitörés-falat barátaink és a Nagyúr közé. Az még bömbölt egy darabig, de sokra nem ment vele, csak berekedt. A hatalmas hústornyot még akkor is látták a sziget közepén hadonászni, mikor ők már az óceánon kacsáztak hősokkfehérjéik hátán.

Innentől már gyors és akadálymentes útjuk volt a fővárosig. Bertalan gyökkitevőjét is deradírozták a tollal, ráadásképp DNS és RRNS kardjai is meg lettek erősítve. Most már úgy vágták ketté a radiánokat, mint lézersugár a Varga Pisti cseresznyebefőttjét.  A Csodás Zebratoll Őrével megerősített seregek ellen természetesen már esélye sem volt Bömbölő Szinusz Kisúrnak. A seregeit sec perc alatt szétszórták, őt magát pedig Komplexia legnagyobb harcosa, DNS, szúrta szinusz-szíven. Utolsó erejével még megpróbált elrepülni, de a Részecske-óceán felett elfogyott az energiája, és elnyelték a tríciumhabok. A rettegett zsarnok kimúlt, a királyságok megmenekültek. Gyök Gabit kitüntették a legmagasabb érdemrenddel, a Bolyai Rend keresztjével. De gyökünk fejében egy kérdés még rendezetlen volt: mért ment vele Komplexiai Lajos? A Bölcstől rögtön megkapta a választ: ő a komplexiai trónörökös, és ki kellett deríteni h komplexgyök-e a talpán. Kiállta a próbát. Gabi visszatért házába, amely a Logaritmus-háromszög (a log-ok óta így hívták) lábánál feküdt. Bertalan visszavonult, és még sok szép évet ért meg. A királyságok békében éltek tovább. De vajon tényleg eltűnt végleg az Öldöklő Szinusz? Ki tudja. Ha visszatérne, ők készen állnak.

Arc Poetica

 2012.02.09. 22:28

 

 
Tanulok, míg élek,
S ha tőlem megkérded,
Mi az nekem: Élet,
Egy szót mondok csak rá:
Talány.
Mérteket keresek,
S rájuk a válaszokat
Talán…
 
(1991. december 25. – Ki tudja még azt…)
 

Az ősi tűz, s az ősi hullám

 2012.02.09. 22:28

 

 
Az ősi tűz, melyet meg nem érthetek,
Az ősi hullám, melyet el nem terelhetek
   csap át fejemen – 
Előtör a parány repedéseken,
   mint a megszületni
   készülő láva, mely milliárdokig fogant
Gaia forró méhében.
Nem érti. Nem értem…
A szunnyadó szörny
s a poéta… vérzem.
Mélyből, a Pokolból – 
Magasból, a Napból – 
Innen és Onnan.
Mindenhonnan és Sehonnan.
 
Istenek és Emberek.
Ördögök és Korcsok.
Árész s a Milói Vénusz,
A Szunnyadó Szörny,
   S a Poéta…
 
   Én vagyok – 
„Miértet kapok és Választ akarok!”
 
2011. március 22.
 

 

 
… Nem vagy te réten futkározó,
    kerge, csacska gyík…
… Nem vagy te a felhőkön futó…
… Nem vagy te érzelmes ciprus…
… Sőt, hazárdírozó thai-boxoló sem…
 
…Bezártak… Elzártak… Egyedül…
                            … A Semmiben…
 
   Csak egy kód… semmi más…
 
Bezártak a rabok vad kísérői,
   kiknek csak a pénz számít: szervkereskedők…
 
Agyra vadásznak és élelemre…
   baljós bélpoklosok medencéje.
Edzett acél ablakon át tekintesz kifelé.
Mondják: „nem te vagy bezárva, hanem az ajtó”
Hazugság: a butaságért áldozni kell
   a Tudás Oltárán.
A kód elvesz mindent…
   felemészti emberséged – 
Modern k-tábor hasonlat magasan az égben,
   mégis térdig sárosan áll a Szabadság árnyéka
   bokáig ólombakancsban… 
                                              Ólomban az öt kontinens… 
 
(egyetemistáknak ajánlom)
 
2011. február  1.
 

Kréta-lét

 2012.02.09. 22:18

 Zűrös felhők úsznak az égen,

A szem csak alant pásztáz mindent,
A vörös ködtől iszaplik az éjben
      a Tudatom
 
Mindenhol a bűnösök játéka,
   a tompa korcsolyák zaja,
   a fagyott jég illata,
   a fűszeres mocsok zamata,
Nem létem záloga!
 
Egymást üldözők és öldöklők;
Szembehazudók és árulók;
Szerelmesen másról álmodók;
Értelmi-fertő gyártók,
Pénzt és hatalmat hajhászók!
 
Körmük véresen kaparja a Falat,
Nyomot az róluk mégsem hagyhat!
   mint a kavicsos,
   sikító, bosszantó,
   egyre csak kopó,
Kréta
 
Sikít, vérzik, elkopik…
                                 …majd végül csak Letörlik
 
 
 
2010. október 15. 
 

Mint az ágyban fekvő halott...

 2012.02.09. 22:14

 Mint az ágyban fekvő Halott,

   ki próbálja összesöpörni léte
Hullámvölgyének domboldalában
   álló Porából az Emlékezés Szilánkjait… - 
 
Szilánkokat a hullámzó Szinuszgörbe
   leltározó összevisszaságából,
   míg csak ereje kitart, s Kék szeme
   csillogni képes még a Hold fényében is,
   éjfekete tintával befecskendezve,
   melynek kontaktlencséje hályogként
   borítja be a Fájdalom lakomája közben – 
 
Az Éj lüktetése a szív tájékain…
… lakott üregek magányos morajaiban…
… vak rákok, sav-baktériumok, plutónium
     zabáló mikrobák…
… az Élet 110 °C-os csodája… És én csak Panaszkodom…
-

2010. április 4-5., éjfél

Légy te a Kormány!

 2012.02.09. 22:11

Életünk olyan, mint egy hajó a tengeren:

Sodródó lélek a végtelen kékségben,
   kétségek között vergődve, s haladva.
 
Némely csak sodródik, hullámok hordozzák,
   irányítja törött hajólapát bohém kísértete,
   S a lázadó matrózok vad dühe
   rémült Kapitányukkal szemben,
   ki teljességgel tehetetlen
S csak Lélekvesztője útját fürkészve
   látja meg a horizontot, s vele
   a Napkelte csodáját,
De el nem éri Soha!
Távcsövét egyre csak mereszti,
Vágyakozva a végtelent fürkészi,
S csak figyel, imádkozik, mereng, epedve
   a szivárvány egyetlen csókjáért…
Mindhiába: segítség nem érkezik.
A Kapitány kabinjába zárkózva
   lesz a Lélekvesztő örök rabja…
 
   Hogy átéld a csodát… Több kell…
   Legyél Kapitány, Matróz, Kormányos,
   Legyél te a térkép, a hajólapát, az árbóc,
   Legyél te a vitorla, a hajó légy Te magad!
   Legyél az áramlások ura, minden zátonyok atyja,
   S maga a tengert bitorló Ős Isten-óceán!
   Légy te az őserő, a lélek teremtő hatalma!
   Légy te a Kormány, s uralkodj az Élet folyásán…
 
2011. június 14. 23:49
 

Cogito ergo Principia

 2011.01.28. 21:40

Avagy az ember kettős természete:
Isteni és Démoni ugyanabban a kirakatban

„Cogito ergo sum”
Mondá Descartes – és gondolkodá
„Hyphoteses non fingo”
Mondá Newton – és megírá a Principiát
„Még ebben az évben a Dodót
                    Az ember kiírtá”
S Bill Bryson ezt 2006-ban megírá.

 

2010. április 24.

A Hajnal csendje

 2011.01.25. 22:36

Csend van.
Csak a sötétség motoszkál,
Aztán egyszer csak világosság gyúl a kis szobában.
Mécses villan fel szunnyadó tudatom peremén,
Majd kinyitom a szemem.
Csend van.
Bámulok körbe, mint az alvilágban kóválygó,
bamba lélek: hol vagyok?
Az emlékek is szunnyadoznak még:
lassan éled fel agyam szövevényes merevlemeze.
Csend van.
Csak a sötétség létezik, s benne a Csend…
A jótékony csend mely megnyugtat,
elszenderít, elaltat. Megnyugtat
… vagy mégis a Csendben a sötétség?
Csend van.
Még hallgat minden. Örjítő nyugalom.
Sehol egy hang, egy hangjegy,
vagy akár ostoba kornyika.4Nem búg a tv, nem koppan
a bűzös bogár a lámpabúrán, a gitárhúrok
is megunták elpattintani magukat.
Csend van.
Csak a teafőző kotyog.
Forró nedűje hatására kiolvadnak
jéghegybe fagyott gondolataim,
s halk neszű léptekkel megiramodnak
hasítani a hajnalt.
„Gyerünk, csináljatok ricsajt! Őrjítő a csend…”
Csend van.
A suhogó, tapinthatatlan szárnyak
megsimogatják, összekócolják hajamat.
Már nem képesek tétován, egyhelyben
lebegni.
Nem raboskodnak már a fagyott semmittevésben.
Csend van.
Kedvem lenne átszakítani a gyapotos
éjt, mely elszigetel.
Hűvös fuvallat, esőpernye csapja meg arcom.
Kint vagyok…
… de itt is Csend honol.
A Természet is csipkerózsika-álmát
alussza Nap-hercegére várva,
ki majd felcsókolja halotti derméből.
Csend van.
Csak az én fogaskerekeim zakatolnak.
Bűvös szárnyak tűnnek fel a homályban
langyos szellőt kavarva maguk körül.
A pillangók kiszabadultak,
s az ébredés kétes üzenetét viszik szerteszét.
lesz, ki kincset talál, más majd feljajdul.

A Szellő felülkerekedik a tompa tudatlanságon,
s beindul a gravitáció.
Többé már nincs Csend… - 

2010. október  18.

 

A Bűn

 2010.03.20. 12:30

 Rejtett bűnömet keresem?
   S csak áltatom magam?
   Tudom, sehol fel nem lelem?
Mért nincs bűnöm, ha van?

   Ön-vétség árnyát rejtem én?
    S a Világ csak rohan?
   Ködből jött postaküldemény?
Mért nincs bűnöm, ha van??

*

   Kódexem vérrel írt lapja
   Benzingőzben úszik,
   Bűnöm, ha azt belobbantja:
Vérem fűre hullik.

   És majd csak mereszti szemét,
   Ahogy volt gazdája,
   Nem érti mi ez az egész,
Csupa heg a háta.

*

A körforgás nem ér véget,
   Hisz miért is érne,
Molyok falják fel a prémet,
   Rozsdás lesz az érme…

*

   Ön-vétség árnyát rejtem én,
   S a Világ csak rohan,
   Ködből jött postaküldemény,
Mért nincs bűnöm, ha van..

Miért bújik az igazság
   Üvegajtók mögé?!
Miféle bűn ez a gazság,
   Mi nem emel fölé?

Hogyan teszi hályogossá
   Tiszta szemem tükrét,
Keserűvé a Boldogság
   Majdhogy mézíz szörpjét?


Teherré: A Feledésnek
   Könnyű, tüzes percét;
A Bizalom erejének
   Napsütötte terét?

*

Ám lehet, bűnöm gyermekes,
   és együgyű nagyon.
Én csak újra kieresztem,
   és játszani hagyom. -

2010. március 20.

Egy ilyen világban...

 2010.03.12. 19:48

Egy ilyen világban, hol minden a pénzről szól,
      Egy ilyen világban hogy értsünk mi szót?
      Egy ilyen világban, hol az ember csak állat már,
A szív elsorvadt, vagy épp kővé vált.

Kénes füst vonja hályogba szemünk,
      Freon-12 bontja ózonrétegünk,
      Gyilkos DDT szennyezi be vizünk,
S a halál vár reánk, bárhová lépünk.

Ezt szörnyű látni, felsír a Föld,
      Könnyeket hullat minden, midőn
      Látják, hogyan pusztul el a táj:
Hegyek futnak bőgve le a mélybe már;
Sínek futnak végig: dombon, tavon, erdőn,
Ócska szennyük hagyva ott minden mezőn!
          Ez nem
                      Mehet így
                                      Már tovább!
                                      Mi rontottuk el,
      Miénk a rendrakás!

(2010.03.10-11.)

I.
Tán csak egy Lény játékai vagyunk,
Mint érintőképernyőn apró kis rabok,
   kik, ha lefutnak a síkról
   nem nyújtanak többé szórakozást.
Urunk egy Kéz, ki tán mit sem sejtve
   irányít, s unatkozva mutogat:
   ki hova menjen, és mit tegyen,
Gázt adjon, vagy pöfékelve fékezzen.
          utáljon
          szeressen
          gyűlöljön
          megbocsásson
Fájdalomban fetrengjen,
Alázkodjon, vagy harcoljon,
Ronccsá amortizálódjon…

II.
Csak egy érintés a képernyőn,
          És eldől minden.
Van menekvés? Nem tudhatjuk…
          Bújj el, ha tudsz, fuss!
Gyerünk, vissza se nézz, csak fuss!

III.
A Sors ujja ránk klikkel megint és megint,
Ha csak egy Lény játékai vagyunk,
Mint érintőképernyőn apró kis rabok…

2010.03.05-08.

A Föld visszavág

 2010.02.21. 18:49

Főemlősből emberré lettünk,
S nézd, azóta miket tettünk!
Bevándoroltuk az egész Földet,
Megtettünk sok millió mérföldet,
Megismertünk több száz állatot,
Néhányat olyannyira, hogy el is fogyott.
A villám sújtotta fából tüzet loptunk,
S fölé sülni halat akasztottunk.
Kunyhókat, később házakat emeltünk,
Alapanyagot ehhez az erdőkből szedtünk.
Idővel az ember jól megerősödött,
Az ismeretlen felfedezése mellett döntött.
Ha valahol bennszülöttekre akadtak,
Azok vagy behódoltak, vagy kiirtattak.
Hidegvérű konkvisztádorok az erdőben caplattak,
Közben az aranyért mindenkit kardélre hánytak.
Nem nagyon találták meg Eldorádót,
Mást nem tehettek, lemondtak az aranyvárosról.
Iparilag fejlődtünk, jöttek a gőzgépek,
Melyek füstöt termeltek, szénnel működtek.
Gyárak, masinák ezrei ontották a mocskot,
Létrehozva ezzel az első városi szmogot.
Az okosok ekkor már az óceánt szelték,
Nem tévedtek el nagy, végtelen vizén.

Sok gyönyörű élőlény köszöni eltűnését,
Sok közül egy: a steller-tengeritehén.
Most megemlékezem az óriás alkáról,
S a tyúkszerű, Mauritius-szigeti dodóról.
Sikeresen kipusztult többek közt még sajnos,
A három méter magas, hatalmas strucc rokon.
Megemlítek még egy "emlőst", az erszényes farkast,
Neki veszte az volt, betévedt pár farmra.
Kvagga barátunk sem futkos már Afrikában,
S a kék lóantilopot sem látjuk már mostanában.
Szegény őstulok sem bírta sokáig,
Kipusztult ő is, mint ki tudja még hány másik.

Mára már elértünk arra a szintre,
Hogy nem vagyunk tekintettel semmire.
Szennyezzük a vizeket, senkit sem érdekel,
A környezet mellett alig pár fő érvel.
Füst, szén-dioxid, ózon, freon?
"A légkörbe kerülnek? Na és aztán! Nem az én bajom!"
Atomerőművek, sugárzó atomhulladék:
"Hova is rakjuk? Jé, itt van egy szakadék!"
Az téged már nem érdekel, mi lesz később,
"Nem fogom én itten játszani a hőst!"
A fákat gyökerestül a talajból kitépjük,
"Itt fog megépülni a lakótelep, lesz sok pénzünk!"
Fel sem fogjuk sajnos, mit teszünk,
Még a talajvizet is szennyezzük, eszünk vesztettük.
Naponta eltűnik több száz faj,
A sok munkás meg csak hajt és hajt.
Teljesen felborul a Föld háztartása,
De nem baj az, nem baj, ott van még a pláza.

Meglásd, egyszer ezt a Föld Anya megunja,
S az emberiséget úgy istenesen arcon csapja,
Hogy abból aztán nem kérünk többet,
Főleg, hogy az arcokra kiül majd a döbbenet.
Látni fogjuk, a Föld, mint csap vissza,
Kíváncsi leszek, a cunamikat ki hogy fogadja.
Már pedig ez lesz, ha így megy ez tovább,
Évszázad múltán csúnya lesz itt a világ.
Ne csodálkozzunk, ha a vulkánok lávát köpnek,
S a törésvonalak áttüzesedve felrepednek.
Ha a Sirokkó porrá marja Észak-Afrikát,
S Kelet-Ázsiát szépen elnyeli az ár.
Óriási szélvész söpri Európát,
S tornádók hada repteti Amerikát.
A létező kontinensek darabokra esnek,
A dühöngő tenger elborít mindent.
A természet mindenható erői
Összefognak a homo sapiens ellen,
Hiszen ez a faj jelenti számára az ellent.
A háború elültével szétnézel a tájon,
S nem látsz embert sehol a világon.

Csak egy Pillanat volt...

 2010.02.21. 18:40

Mert még az időt is pazaroljuk...

Kanyarogva csatangol a Pillanatok Patakja,
Milliónyi vándorló, és küszködő lazac lakja.
A meder az Élet, s a parton túl Semmi,
Rövid az Út, de nem könnyű révbe érni.

Ha a ragyogó napsugár Hidat vonna föléje,
S az időt megállítva valaki fentről ránézne,
Láthatná: mily végtelen ez a sokaság,
S miképp pusztít az emberi ostobaság.

Ha megfagy a pillanat, a rohanás is megáll:
Gondban van a toronyugró, s a tojásban a madár,
Az autós is csak forgatja a szemét,
Miközben vízbe zuhan és semmit sem ért.

Kidőlt-lebegő fa alatt favágó imádkozik,
Némán sóhajtana, ha látná: semmi sem változik.
Nappaliban fiú, kezében egy könyv van,
Régóta tart már ugyanabban a sorban.

Szerelmesek éjszakáján mosolyog a holdvilág,
Síneken száguld pöfögve, s kacsint a Halál miránk.
Az élet heve: teremthet, s el is vehet,
Vigyázz: a fejedet könnyen elvesztheted…

Ha elvesztetted, nem egykönnyen szabadulsz meg tőle,
A sírig bebörtönöz, és nem törhetsz ki belőle.
Pedig az egész csak egy pillanat volt…
Megszülettél, aztán Eltemettek.
Élted csak egy Pillanat volt…

2010.02.11-21.

Csillagpor

 2010.01.31. 18:36

Az Univerzum. A Csillagok. A Bolygók. A Nap.
Mind egy és ugyanaz.
Föld. Óceán. Vulkán. Fa. Harmat.
Nem különböző. A lényegük ugyanaz.
Elefánt. Sakál. Madár. Pajor. Pondró.
Igaz, van, mely nem túl vonzó.

Minden létező különböző, mégis hasonló.
Ugyanaz a torzó.

Mi mégis gyűlöljük, ki nem közülünk való.
Legyen az templom, minaret, zsinagógalakó.
Egymásnak mindegyik kivetnivaló.

Minden.
Mindenki.
Mindenhol.
És Bárhol.
Egy valamiből áll:
Halott csillagok Csillagporából.


2010.01.30.

Éteri-tükör >< röküt-iretÉ

 2010.01.31. 18:34

Platón barlangja, az élet nagy tükre,
A valóság semmis foszlányai,
Romlott árnyak mindent elrejtő trükkje,
Testi-létezők bűzös tárgyai.

Testi-létezők bűzös tárgyai,
A Hullám-mocsár füstszag lehelete,
Aphroditék és Gorgók lányai,
Tűzkarú láncoknak forró fellege.

Tűzkarú láncoknak forró fellege
A tudatot megbéklyózza már,
S mint pudvás fadarab égsz te is vele.
Fény. Ész. Tudat. Akarat. Bizalom. Tisztaság. Emberség.
Kikötött kutya, kaparod a falat,
Krákogsz, vért köpsz, kaparod Magad –
Eb, ki nyal, ha jó falat akad.

Tűzkarú láncoknak forró fellege.
Aphroditék és Gorgók lányai.
A Hullám-mocsár füstszag lehelete.
Testi-létezők bűzös tárgyai.

Testi-létezők bűzös tárgyai.
Romlott árnyak mindent elrejtő trükkje.
A valóság semmis foszlányai.
Platón barlangja, az Élet nagy tükre.

2010.01.13.

Címkék: tükör éteri >< röküt ireté

Olaszliszka

 2009.12.29. 21:42

    Ennyi az ember…
Hazug, gyáva semmi.
    Nyolcvan rúgás,
Nyolcat beismeri…
    Tett valamit? Semmit,
Mégis ezt érdemli,
    Leköpték, gyalázták,
Zsákba vitték nyugodni.
    Két kis lány nézte,
Apjuknak elfolyik vére…
    Szívük megszakadt,
De nem tehettek sokat…
    Ha szólnak, nekik is végük.
Tettük látván arcuk sem rebben,
    Állatok ezek, érzéseik nincsenek…

Olaszliszka, a világ kicsiben,
    Becsület már sehol sincsen…
Aljas gyilkosok, undorító férgek,
    Genetikai zsákutca-lények.
Mi vezéreli őket, ki érti őket,
    Pusztuljanak, ne lássak egyet se…
Gyomorforgatók, förtelmesek,
    Származásra emberek, Sapiensek…
Homo Sapiens… Emberek bölcse…

2009.11.15.
 

Címkék: olaszliszka

Kosztolányi Dezsőhöz

 2009.12.23. 13:58

Kérlek, ha hallasz, válaszolj,
Tán nem tűntél el, mint falevél az avarban,
Abban a felfoghatatlan, sötét zavarban,
Örökre, némán.

Nagy kérdésem lenne hozzád,
Mert vergődöm, mint a kalitkába zárt madár,
Tüzem vízzel, fényem sötéttel, ó én barbár!
Tengődöm némán.

Te már tudod a titkokat
Bölcs oroszlán, te, ki vagy költők között sógun,
Nektárzó kolibri, ki szennytől nem bódul,
Csak figyelsz némán.

Szabad élnem hippin, léhán?
Tombolnom, pörögnöm, törnöm, mint a hurrikán,
Eszem vesztve, májam kezdve, „nagy” macsó mintán?
Vagy lessek némán?

Álljak, nézzek és hallgassak?
Csak szörnyedjek, tanuljak, nevessek e bandán –
Meneteljek felfelé az erkölcsi létrán?
S csak lessek némán?

Vágyam: követőddé váljak.
Tán nem tűnök el, mint falevél az avarban,
Ebben a felfoghatatlan, sötét zavarban,
S egyszer majd megemlítenek engem talán
A Sógun oldalán.

2009.12.23.

Várakozás

 2009.12.17. 20:45

Csak ültem magamba mélyedve,
A két égő adventi gyertyát figyelve,
Mikor fülembe szállt a szó:
Várakozás.
Azt hittem tudom, mit jelent,
De akkor rájöttem, mégsem…

„Sorsod, életed körbelengi a hangulat,
Amiben Téged, születésed előtt vártak.
Mázlista, akit tényleg, igazán akartak,
S nem csak nyamvadt koloncnak tartottak.
Ha szerettek, szeretni is fognak.
Ha utáltak? Szemétdombra dobnak,
Dühük rajtad töltik, rájuk a
Boldogtalanságot Te hoztad,
Hisz ők téged nem akartak,
Csak sikerültél, összehoztak,
Mikor égő vágyuknak
Parancsolni nem tudtak.

Élet ez? Dehogy, nem az,
A lelket felőrli a tudat,
Hogy rühellnek,
Szinte gyűlölnek,
Mint a kutyával,
Úgy beszélnek.
S csak etetnek…
Azt hiszik, nem érzed.

Mi lesz így veled?
Ugyanezt a hibát majd elköveted
Te is, ha majd megteheted.
Kergetni fogod a boldogságot,
Űzni, hajtani, mint a vadat.
Fejedben az akarat:
Jól érezni magad, s más lenni, mint ők,
Kik a világra hoztak.

A Várakozás nem az erősséged.
Hisz csak az tud várni, akire vártak.

A Boldogság nem jön magától,
A Magányt kell kezelni türelemmel,
Ápolni, szeretni, hisz van, érzed,
Ha érzel, szinte már ember vagy.
Ha szinte már ember vagy, törekedj
A jobbra, a szebbre, hogy ne rosszabb,
De jobb legyél, ne kaphasson
El a gépszíj, ne őröljön fel a gépezet,
Mi embernek a Végzete lesz.”


2009.12.06.

Halotti beszéd

 2009.12.17. 20:43

Látjátok feleim, szemetekkel, mik vagytok?
Ugyan, dehogy, hisz vakságnak hódoltok.
Halálnak halálával éltek búsan,
De ez nem élet, hisz álmok porba hullnak.

Látjátok feleim, szemetekkel, ki volt ő?
Kinek hamvait rejti eme sírkő?
A sírkő, melyet könnycsepp emelt,
Nagyobb ajándékot semmi sem rejt.
Egy csepp szeretet, béke, és ember…

Látjátok feleim, szemetekkel? Oda lett!
Itt hagyott, meghalt, örökre elment.
Eltávozott, soha nem jön vissza már,
Összeomlott, mint a trójai vár,
Melyet, mint hajót a nyomás,
Összezúzza a fájdalmas támadás,
S a sok értelmetlen, „emberi” elvárás.
Csak a szívekben él már tovább…
Okuljatok mindannyian e példán,
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Megismételhetetlenül… Árván…
A fán sem nő két egyforma levél,
Nem lesz újra ő, ha vissza is tér.

Látjátok feleim, szép lassan meghalt,
Pedig csak emberré válni akart,
De ti azt mondtátok rá, vakarcs.
Néha a saját árnyékától is megijedt,
Csak ha nem látták, dúdolt egy dalt,
Összeszorított fogai közül, a Magányról,
S egy társról, a megváltóról.
Nem félt ő az elmúlástól,
Egyes-egyedül a világtól,
Melyet elfogadni nem tudott,
Hatni rátok nem tudott,
Mindegy mit hangoztatott.
Hisz ki süket, nem hall,
Ki vak, nem lát,
A néma nem beszél, csak fél,
Bevarrja szemét, száját, fülét.

Látjátok feleim, elértétek a célt:
Sikerült kiélezni azt a kést.
Elvágtátok torkát, nem tetszett az igazság,
Leköptétek, mosolygott… Gyávák vagytok, gyávák!
Lassan vérzett, lassan, de végül felfalták
A csöppnyi, örökéhes piócák,
Amik révén terjed a világban a vérrák!

Látjátok feleim, értetek is halt,
Próbálta legyőzni a bennünk élő bajt,
Mi minket már az Éden óta hajt.
Tudta, félsz, mint mindenki: magadtól,
Attól, amit a véredben találsz,
Vagy meglátják, mennyit érsz…
Még egyszer mondom: csak magadtól félsz!

Látjátok feleim, meghalt az ember,
A gondolataiért, azért mert Ember.
Barátért,
Állatért,
Kertjében a legszebb Virágért,
Ki elűzte a Magányt,
S a Földért…
Ő látott, hallott, beszélt…
Boldogtalanul volt boldog,
Nyitott szemel álmodott,
De ha kellett, visszavonult.

Látjátok feleim, Ő ember volt…
Mely fogalom, mára szinte csak holt.

Látjátok feleim, szemetekkel, mik vagyunk?

2009.11.30.
 


 

A húrok némán is szólnak

 2009.12.17. 20:34

A legszebb dal a barátságról szól,
De nem ment fel semmi törvény alól,
És nem játszhat a gitár egyszerre két dalt!

A legszebb dal igaz, ha hamis,
A szöveg akár tömény, akár semmis,
De nem játszhat a gitár egyszerre két dalt!

Rezonálhat is, szólhat tisztán,
Fojthatod, vagy hallathatod hangját,
De nem játszat a gitár egyszerre két dalt!

Nevess, könnyezz, mosolyogj őrá,
Vigyázz rá, le ne essen a létrán,
S játszd neki a dalt tovább némán,
De nem játszhat a szíved egyszerre két dalt!


2009.12.17.
 

Címkék: a is némán húrok szólnak

Vallomás

 2009.12.16. 19:58

1.

Tudom, csak csöppnyi rügy vagyok egy ágon,
Melyet nem ért még sem szél, sem eső, sem hó,
Kinek a Sors könyve csak ákombákom,
És ki azt tudja csak, mi fán terem a jó.

Éretlen kutyakölyök, kicsiny, jámbor,
Lepkékkel játszadozó, pajkos kis csikó,
Jóllakott medvebocs, vadászó, bátor,
Véréhes vércse, kit még megvéd a tojó.

Hiszitek, „tudjátok”, hisz ez az átlag,
Ha más, az veszélyt jelentene már,
Nézek, csak nézek, már nem is csodállak.

Inkább tagadd, mint hogy felszegett állal
Vállald: már régen összedőlt a vár…
Te sem vagy több, mint egy tudatlan állat…

2.

A kor nem számít, csak a belső tudat,
Hogy igazán lásd, megéld, beszéld és halljad.
Keríts magadnak egy hű, égi utat,
Ne hagyd, hogy a hiénák mind felfaljanak!

Bírod a fájdalmat? Ez a te utad –
Miket is beszélek, mindenki csak ballag,
Igaz és Szép már két irányba mutat.
A költő csak üres szavakat szavalhat…

Nincs már Kosztolányi, Nyugat, a Nagyok,
Helyettük csak gondok, gondok, gondok…
Eltűntek, nincsenek többé a Nagyok…

Nincs, ki megérné az utolsó napot,
A rossz oldalon gyűlnek csak pontok…
Nincs, ki megélje az Utolsó Napot.

3.

Nem kísér engem senki sem utamon,
Nem is hagyom, hisz Ő csak veszélyben lenne,
Ez egyes-egyedül csak az én harcom,
Tudom, csalódna bennem és elrettenne –

Az igazi Űr túl van minden Napon,
A titkok, a kincsek ott vannak elrejtve,
Van ott misztérium, hatalmas halom,
A Mértekre a választ itt kell keresned.

Lehúz a kereszt, a fájdalmas Magány –
Okosakat ír, tapossa szívét,
Ezért is láthatják üresnek talán.

Őt, ki vakot és süketet egyaránt
Óvna attól, nehogy egy gép címkét
Ragasszon rájuk, és egyben a Halált –

4.

Csalódtam bennetek, de milyen nagyot,
Hitem elveszett az „isteni” emberben.
Drog nincsen, nem játszom a pengés majmot,
Őszinte, jó fej is vagyok egyszerre.

Nem sodor az ár, nem robbantok partot,
Nem kell a válaszom fogadnod kétkedve,
Nem vagyok ocsmány, büdös fertő, pardon!
Tudom, a haldoklót nem keltem életre.

Ha neked ez kell: csaljon meg ezerszer,
Taposson meg, tartson csak koloncnak,
Ha ez a vágyad, nem a szeretet,

Csináld csak, én hagyom, de azt lesheted,
Miután én lettem a Gonoszak,
Hogy érted tűzbe nyúljak, és mentselek!

5.

Rég volt már, mikor még pepitázhattunk,
Nincsen már idő, dönteni kell, de gyorsan,
Mérlegelni jót, s rosszat, választanunk,
Hogyan akarunk élni: élve vagy holtan.

Fény, sötétség, illat, szag, vitázhatunk –
Tömve, sírva, vagy nevetve vigyorogva,
Adva az Égnek Élet-pályázatunk,
Volt bajjal, vagy kötekvővel, mint a golyva.

Fogd meg kezeim és érzed, amit én,
A Föld panaszát, a Szél sírását,
Halljad szíveddel, hogy közeleg a Vég.

A Vég, a Kaszás már rég köztünk kísért,
Sokan boldogan hallják hívását,
Néhány Embert már az Útra kísért.

6.

Ki boldog, gyáva; én merek, nevetnek.
Nem értenek meg, miért is értenének.
Döntöttem: magamnak falat növesztek,
És áldozom inkább a bölcs Athénének.

Tudom, hogy „Hazudni kell”, de nekem nem –
A csőre tölthetsz, de inkább félthetnének.
Álarc-álarc hátán, ez hihetetlen,
De mindenki saját ura életének.

Mehetsz egy celebhez, vagy Prokrusztészhez,
Mehetsz az égbe, ragadhatsz sárba,
Ragadhatsz akár egy gigász ménhez,

Höröghetsz, vagy adhatsz talányt a Mértnek:
A gatyád mért barna és sárga?
Vagy akár: van-e értelme a Létnek?

Címkék: vallomás

süti beállítások módosítása